Több dolog miatt nem tudtam az éjszaka aludni.
Az egyik dolog, hogy vettem azt a fránya római érmét és az internet azt írja, hogy műkincs csempészet miatt bebörtönöznek Guantanamon és életem végéig egy sötét cellában kell tengődnöm, ahol a legjobb barátom egy csótány lesz. Ez azért foglalkoztatott, mert a London-Chicago járatra engem nem engedett be check-olni a rendszer, azt írták, hogy egy teljeskörű biztonsági ellenőrzésen kell átesnem.
Ezért titokban elrejtettem a Zsófi pénztárcájába a kis érmét az aprói közé úgy, hogy ő ne tudjon róla. Ha vallatnák a kincsről, jobb ha nem tud semmit.
Londonig simán elrepültünk, majd felfedeztük a csillogó boltokat a Heathrow reptéren. Hatalmas repülőtér, számomra lenyűgöző.
Addig-addig csodáskodtunk, míg végül futnunk kellett a Chicago-i járathoz. Tök jó volt, mert sehol nem állítottak meg, nem is kellett a biztonsági ellenőrzésen átesnem.
Szépen odaadtuk a beszálló kártyáinkat és elindultunk az óriási géphez, hogy átrepüljük az óceánt és végre láthassuk Amerikát.
És ebben a pillanatban, egy hegyomlás fekete öltönyös fekete ember szólított a nevemen és megkért, hogy a kis csomagommal fáradjak utána. Na mégsem felejtették el ezt a hülyeséget.
A két tenyeremmel támaszkodjak a falnak és kis terpeszbe nyissam szét a lábam. Azért nem értem az ilyen ellenőrzést, mert három test scanneren mentem át, ahol átvilágítottak mindenem és több sugárzást kaptam, mintha Csernobílt takarítottam volna.
No de mindegy is, mert szerencsére egy apró kezű kis ügynök nő finoman átmotozott, bár nem merte megfogni a kígyót gondolom félt, hogy elkapja a kezét.
A táskámat is szétpakolták, de nem találtak semmi gyanúsat. Persze, hogy nem hisz a műkincs mögöttem volt a Zsófinál, aki féltékenyen méregette a feszülős fekete nadrágos sportos ügynök nőcit aki a lompim környékén matatott. Végül is nem derült, hogy mit kerestek, de egy kicsit lelombozódva visszaadták mindenem és jó utat kívántak. A repülő út nagyon kényelmes volt, szerencsére nem lett trombózisom, mert végül is nem vettem kompressziós zoknit.
Hatalmas nagy repülő gép volt, Boing 747-es. Sosem ültünk még ilyen hatalmas gépen. A belseje kicsit leharcolt volt, meg a britt sztuárdeszeket úgy válogatták össze, hogy minél öregebbek legyenek, minél nagyobb metsző fogakkal.
De hoztak egy rakás piát meg kaját, úgyhogy eltelt az idő szépen.