Minkét szobában volt klíma, volt tv a nappaliban, persze adás nélkül, meg szép kis konyha több ezer hangyával. A fürdőben normális méretű WC és meleg vízes zuhany.
Megérkeztünk az új életünkbe.
Kakasszóra keltünk, mint utólag kiderült azért, mert egy harci kakas telep mellett van a házunk, de hát ez új életünk első napja itt Puerto Princesában, akár még romantikusnak is mondhatnám.
A kertben lakott még egy család egy 3×3 -as bambusz kunyhóban, de ők nem zavartak sok vizet, egész nap csak tv-t néztek. Néha a fickó elment egy hatalmas bozót vágó késsel valahova és hozott maguknak egy tonna banánt.
Elégedetten üldögéltünk a konyhácskánkban és néztük egymást meg a szorgalmasan dolgozó hangya kolóniát. Itt vagyunk a Fülöp-szigeteken, 14000 km-re az otthonunktól, a legközelebbi szomszédunk egy bennszülött fogatlan fickó, aki bárgyún mosolyog egész nap, kezében egy machete-val.
Hogyan tovább?
A legközelebbi bolt 4 km-re van és mi egy földút legvégén vagyunk, ahonnan a segélykiáltásunkat sem hallja meg senki. Hát így üldögéltünk étlen-szomjan egészen sokáig, míg már olyan éhesek nem lettünk, hogy egy életünk egy halálunk, de felkerekedünk és a kóbór kutyák, meg a harci kakasok között elmentünk a főútig, ahol leintettem egy triciklit, ami elvitt minket a bevásárló központba. Ott végre újra éreztük a civilizáció adta gyönyöröket. Kicsit fellélegeztünk, mindenki megnyugodott .
Mindent megvettünk, amire nem volt szükségünk és mindenből természetesen a nagy kiszerelést, hiszen úgyis itt vagyunk nagyon hosszú ideig, majd elfogy.
Két nap múlva ki is dobtunk mindent, mert a són kívűl mindenben táncot jártak a hangyák és a csótányok.