Akad egy-egy, de azon vagy nyugdíjas amerikai ül, vagy egy európai feszít rajta vigyorogva ray-ben napszemüvegben és stíröli a helyi csajokat, akik zavarukban vigyorognak a járda szélén. A nagy átlagnak egy hengeres, négyütemű 250 cm3-es Hondája van, vagy kis 150 cm3-es robogója. Kicsit olyan, mint régen, volt aki lóval járt és volt aki szamárháton.
Már írtam, hogy autót vásárolni a Fülöp-szigeteken nagyon költséges mutatvány, ezért a helyiek a motorjaikból készítenek több személyes oldalkocsis csodákat.
Aztán ezek a triciklik lettek a helyi taxik, kisáruszállítók, családi és halas“kocsik”, betonvas szállító és minden, amit eltudsz képzelni. Költöztetnek is velük, persze egy szegény családnak belefér az egész élete.
Szóval fogtunk egy triciklit és bepasszíroztuk magunkat, és urasan odasercintettem a sofőrünknek, hogy vigyen a Robinson’s Mallba. Ez egy pár éve épült szép és tiszta bevásárló központ.
Sofőrünk gépészkedett rendesen, mert ellen kell tartani az oldalkocsi húzásának.
Az utazás közben ezt számolgattam.
Van egy alap motor, ami kb. 200 kg. Erre rádob egy kasznit, az 150 kg plusz van a sofőr 70 kg és Ermék kb. 220 kg, plusz egy pár dolog a boltból. Tehát összesen 640 kg-mal kűzd az a szerencsétlen motor. Az oldalkocsinak alig vastagabb a kereke, mint egy jobb mountain bike biciklié.
Nagy kaland ezekkel a triciklikkel utazni, minden szigeten egy kicsit változtatnak a felépítményen. Ilyeneket csak a Fülöp-szigeteken tudsz kipróbálni.
Ráadásul mindezt annyiért, amennyi otthon a taxi alapdíja.
