Hobo könyvét követve, csak a fotók és a leírások alapján tájékozódva, megkerestük ezt a kis motelt.
Sajna zárva volt mikor ideértünk, így nem tudtunk megszállni benne, de kívülről is felemelő volt állni a kék fecske neon felirat alatt.
Érdekesség, hogy a „Vissza a 66-os úton” című Hobo által írt könyvben Lillian szerepel egy fotón, amint a recepciós pult mögött állt.
A Blue Swallow motel az Egyesült Államokban, az új-mexikói Tucumcari-ban található, 12 egységből álló, L alakú motel, amely a történelmi Route 66 részeként szerepel a National Register of Historic Places listáján Új-Mexikóban. Korabeli építészeti jellemzői közé tartozott a rózsaszín stukkófalakkal díszített homlokzat kagylómintákkal, lépcsőzetes parapetjei, a recepciós iroda és az igazgató lakása, valamint a szobák között található garázsok, ahol az utazók leparkolhatták autóikat. Ez az egyik leghosszabb ideje folyamatosan működő motel a 66-os út új-mexikói szakaszán.
A motelt 1939-ben építette W.A. Huggins ácsmester, és 1941 júliusában nyitott meg és működött, kávézóval a helyszínen. Ted és Marjorie Jones, akik 1944-ben érkeztek Tucumcari-ba, voltak a motel első hosszú távú üzemeltetői. 1958-ban Floyd Redman vásárolta meg az ingatlant feleségének, Lillian-nak eljegyzési ajándékként..
A Blue Swallow Motel néven az ingatlant neonfeliratokkal díszítették, amelyeken a „TV” és a „100%-ban k”límatizált feliratok szerepeltek. A hotel a háború utáni turizmus fénykorában is működött a régi 66-on (amikor az út menti hirdetőtáblák sok mérföldön keresztül hirdették, hogy „Tucumcari Tonight!” és „2000 motelszoba”, majd a hanyatlás éveiben, amikor az 1960-as években a 66-os forgalom az újonnan épített 40-es autópálya miatt megszűnt.
“Amikor a Route 66-ot lezárták a forgalom nagy része elől, és a másik autópálya jött, úgy éreztem, mintha egy régi barátomat veszítettem volna el. De néhányan közülünk kitartottak, és még mindig itt vannak a Route 66-on.”-nyilatkozta egyszer Lillian Redman
Lillian Redman 1923 óta Tucumcari lakója volt (1915-ben érkezett Új-Mexikóba családjával egy fedett szekéren), és négy évtizeden át üzemeltette a Blue Swallow-t. Floyd 1973-ban bekövetkezett halála után önállóan folytatta, majd végül 1998-ban eladta a motelt. Ezután egy közeli kis házba költözött, és gyakran látogatta az ingatlant és annak új tulajdonosait egészen 1999-ben, 89 éves korában bekövetkezett haláláig.
