A 66-os amerikai országút az Egyesült államok és a világ egyik leghíresebb országútja.
Szokták a „The Mother Road”, vagyis „Az országutak anyja”, illetve „Az Egyesült Államok főútja” néven is emlegetni.
Az USA-ban szokás, hogy az autóutak egy-egy híres ember nevét viselik.
A 66-ost Will Rogers humorista után nevezték el. Az autópálya mind közlekedésileg, mind pedig történelmileg rendkívül fontos volt. Manapság már csak turisták és megszállottak keresik fel a közel 4000 kilométeres országút egy-egy szakaszát, vagy akár a teljes hosszát.
A 66-os országút építése 1926. november 11-én kezdődött azzal a céllal, hogy összekösse a keleti és a nyugati országrészeket. A 2×1 sávos, csak kétirányú forgalomra alkalmas útvonal teljes egésze (Chicago-Los Angeles szakasz) mindössze 11 év alatt épült meg, 1938-ban már át is adták a forgalomnak. Kezdetben a 62-es számot kapta. A 66-os jelzést azért kapta, mert azt könnyű volt megjegyezni, kimondani és érdekes volt hallani. Az átadást követően folyamatosan hosszabbították különböző szakaszokkal, ám a köztudatban az eredeti (1938-ban átadott) útvonalként tartják számon.
Az 1930-as években kapta az első fontos szerepét. A már megépült szakaszon óriási „népvándorlás” indult meg, ugyanis Kaliforniában rendkívüli jelentőséget kapott a farmerkedés, így Oklahoma, Kansas és Texas államokból farmerek tömkelege indult a nyugatnak. Ezen embereket nevezték Okiknak. Az út mentén ekkor még sok kisváros létezett, melyek elsősorban a megnövekedett forgalomnak köszönhetően egyre nagyobbakká váltak, így megjelentek a nagyvárosok. Óriási jelentőséget kaptak az éttermek, az autósszervizek és az üzemanyag-töltőállomások. Egyre másra nyíltak meg, versengve az áthaladó autósok kegyeiért.
A második világháború alatt Kalifornia ipara virágzott, közben keletről pedig az Európába tartó hadi csapatok indultak, ezek következtében az országút telítetté vált. Emberek tízezrei hajtottak át rajta napról napra. Ekkor már a katonai egységek is igénybe vették, így nem volt ritka például egy-egy katonai jármű elhaladása sem az úton.
1950-ben a 66-os még nagyobb szerepet kapott. Los Angelesben a város főútjává nyilvánították, de mindeközben az utazók egyre inkább kezdték felfedezni Arizona híresebb helyszíneit: a Painted-sivatagot (Painted Desert; a navahó indiánok őshazája), a Grand Canyont és a Barringer-krátert (az arizonai meteoritkrátert) is. Ezek a látványosságok egyre több turistát vonzottak az ország összes részéből, így a turizmus óriási méreteket öltött: megjelentek a motelek, az indián kuriózumokat áruló üzletek, a hüllő farmok és Frozen custard-ot (fagylalt, amelynek fő összetevője a cukor és a tojás) árusító bódék/standok. Ámde megjelentek a mai autópályák elmaradhatatlan megállói, a gyorséttermek is. Az első ‘drive-through’ (nem kell kiszállni az autóból a rendeléshez és az étel kézhez vételéhez) rendszerű étterem a Red Óriási Hamburgere (Red’s Giant Hamburger) nevezetű étterem volt Springfieldben, illetve a McDonald’s San Bernardinoban. Ezeknek köszönhetően egy teljesen új, a régitől eltérő mikrokozmosz alakult ki a középső országrészben, mely rövid idő alatt átformálta az egész országot.
