Sokkal jobban hasonlít Spanyolországhoz, Amerikához vagy Latin-Amerikához.
A Filippínók azt szeretik, ha a dolgok egyszerűen működnek.
Nyilvánosan nem kritizálnak senkit és ezt más nemzetek embereitől sem veszik jó néven. Ha bárkit megkérsz bármire, ő igent fog neked mondani, még akkor is, ha az nem-et vagy talán-t jelent. Fontos megérteni ezt a szokásukat, mert hamar rámehetnek barátságok. Ha egy családhoz meghívnak vacsorázni, először vissza kell utasítani a meghívást, majd ha újra megerősítik az invitálást, akkor illik elfogadni. Az idő, mint olyan, nem fontos. Időpontok, megbeszélt találkozók esetleg fontos tárgyalások hiúsulhatnak meg, mert valaki egyszerűen nem megy el. Híresen vendégszeretők, kitérnek az ember útjából és szívesen segítenek a látogatónak, akár elvisznek a keresett címre is triciklivel. Nagyon fontosak a nevek előtti címek. (Dr. Prof. Atty. Engr.). Bemutatkozásnál mindig a teljes nevet kell egymásnak mondani. Itt a Dr. cím valóban orvost jelent és minden szakmának külön-külön saját jelzése van. A kommunikáció másik fontos eleme az arc mimika. Az egyik szemöldöküket felhúzva üdvözlik a barátokat.
A Filippínók kéz a kézben járnak, barátokkal, rokonokkal, hasonló neműekkel, ez a szeretet és barátság jele.
A férfiaknak is lehet hosszú körmük, amit ki is festenek. A nők nyilvános helyen nem isznak alkoholt, ami persze változik és isznak. Nem illik feltenni nagyon személyes kérdéseket, de szívesen beszélgetnek a családról. Külföldi turistaként, hamar bajba kerülhet az ember, ha hangosan üvöltözik, vagy megszégyenít valakit nyilvánosan. Számukra a család mindenek előtt. A gyerekeket közösen nevelik, vagy csak a nagyszülők, abban az estben, ha a szülők külföldön dolgoznak, de akár a karrierjüket is feláldozzák a családért. Éves szinten több milliárd dollárt utalnak haza a Filippínó családoknak a külföldön dolgozók. Mind a nők, mind a férfiak kézfogással köszönnek egymásnak. Általában a nők nyújtják a kezüket elsőként. Gyakori köszönés a kézfogás és a váll összeérintése. A kézfogás barátságos és határozott legyen.
A legnagyobb tisztelet, ha az egyik fél kézfejének felső részét a másik ember homlokához érint. Nagyon erős az idősek tisztelete. Gyerekkoruktól kezdve úgy nevelik őket, hogy tartsák tiszteletben az időseket.
Az idős emberek életet adtak, neveltek, tapasztaltabbak lettek, ezért kivívták a közösség tiszteletét. A Filippínók nem kiabálnak, helyette sziszegnek. Nem tudom, hogy hogyan, de több ezer sziszegésfajta létezik. Sziszegnek a pincérnek, a jeepney (a tömegközlekedési busz neve) sofőrnek, a gyerekeknek. Nagyon hamar zavarba jönnek, ezt mosolygással és nevetgéléssel próbálják meg álcázni. Nagyon is szeretem, hogy mindenki mosolyog rám. Sőt a Zsófi ott ül mellettem a kocsiba és beintegetnek nők nekem. Remélem nekem! Hát olyan boldog vagyok ettől. A nagy átlag rendkívül nyitott és pozitív beállítottságú. Nagyon szeretnek fotózkodni.
Nem is tudom, hogy mit csináltak addig, míg nem volt kamerás mobil.
Ha úgy érzik, hogy valaki igazságtalanul bántja őket, hirtelen haragúak és akkor csinálhatnak hülyeségeket, amiket később megbánnak. Étkezésekkor, terítésnél nem használnak kést. Az ételt kanállal eszik. De a grill csirkét is lebontogatják kanállal, vagy feldarabolják egy hatalmas bárddal, falatnyi darabokra. Akkor meg köpködik a csontot. Ez szerintem béna dolog.
A bal kézben villa van és a jobban pedig kanál, amire feltolják az ételt. Gyakran esznek kézzel, ami teljesen elfogadott. Ebben az esetben, mint a muzulmán országokban, jobb kezüket használják.
Alkoholt inni elvileg 21 éves kor alatt nem lehet. Ha nem iszol alkoholt társaságban, nem erőltetik, elfogadják a döntésed. Ha étterembe meghívnak, addig nem illik enni vagy inni, míg a legidősebb embert az asztalnál ki nem szolgálták. Általában az fizeti a számlát, aki a meghívást tette, de illik felajánlani a fizetést, ha meghívnak, ha szerencséd van, nem fogadják el. : ) A sziszegésre visszatérve, döbbenet, hogy egy bevásárló központban sziszeg egyet egy nő és pár másodperc múlva megjelenik a gyereke. Hogy ezt hogyan csinálják, számomra rejtély, mert a mi gyerekeink néha azt sem hallják, ha mellettük állva kiabálok hozzájuk.
