Chicago olyan hatalmas város, hogy egy nap alatt nem lehet megnézni, ezért összeállítottam egy tervet, hogy mik azok a számunkra fontos dolgok amiket látnunk kell feltétlen!
A Trump toronyház. Sétálni a Michigan tó partján.
Megnézni a “ The Bean” Felhőkapu alkotást. (A „The Bean” néven is ismert MillenniumPark felhőkapu szobra Chicago legfelismerhetőbb és leggyakrabban fényképezett köztéri műalkotása, mióta 2006-ban felállították. A brit művész, Anish Kapoor által tervezett, 66 láb hosszú, csiszolt fémből készült alkotás széles látószögű tükörképet vet a belvárosi égboltra, és hihetetlenül szórakoztató hely a szelfikészítéshez.)
Megkeresni a 66-os út kezdetét jelző ikonikus táblát. Betérni egy Chicago Bulls ereklyéket árusító üzletbe. Enni a parkban egy hot-dogot és csak nézni az embereket.
Csak sétálni és szívni magunkba Amerika illatát ámulva szinte megrészegülten forogva az ismerős helyek láttán és kicsit a történelem részévé válni.
A belvárosba busszal és az ikonikus felsőpályás metróval érkeztünk.
A metró egy csodálatosan izgalmas szerkezet erre felé. Valóban egyes helyeken a lakóházak ablakai előtt kígyózik recsegve ropogtatva maga alatt az acél szerkezetet. A hatalmas tartó acél oszlopokat fa deszkázat köti össze, melyek az idő múlásával olajosak, itt-ott korhadtak lettek.
Az utazó közönség is nagyon sokszínű. Feketék, fehérek, ázsiaiak, muszlimok és a csodálattól kipirult arcú kezdő csavargók, mi.
Itthoni jó tanácsok között elmondták, hogy a metróról ha leszáll az összes fehér ember, akkor szálljunk le mi is. Meredten figyeltünk egy jól szituált fehér nőt, hogy mikor szál le, de a mi megállónk hamarabb jött mint hogy ő megmozdult volna.
Zsófinak ez az egész út nem okozott olyan hatalmas eufóriát mint nekem.
Álltam a városban és mindent látni és érezni akartam.
Egész nap sétáltunk. Megettem és megittam mindent ami amerikai volt.
A “Begin Route 66” tábla előtt egy hajléktalan fekete srác megtalált, hogy ha másik szögből fotózunk, akkor a Trump torony is a képen lesz!
