Az út olyan amilyenre gondoltam!
KIs falvak düledező faházak. Sok helyen olyan érzésünk van mintha jártunk volna már itt.
Gondolom a filmek miatt lehet ez az érzésünk. Mert ha például a “Szomszédokat” vetítették volna Amerikában akkor nekik a Gazdagréti lakótelep szuper ismerős lenne.
A házak előtt nincsenek kerítések, belátni a portákra.
Itt-ott hatalmas amerikai autók rogyadoznak félig elmerülve a múlt mocsarában. Gyönyörű kocsik voltak valaha, ezek is itt jártak a 66-on. Micsoda hatalmas forgalmat bonyolított ez az ország út. Benzinkutak, motelek és éttermek sorakoztak egymás mellett, hogy kiszolgálják az utazók minden igényét.
A motelekben tv, telefon, medence a kajáldákban jobbnál jobb hamburgerek és töltőállomásokon a kocsikat felkészítették a tovább haladásra.
Most mi is itt vagyunk és csak ennek a varázslatos kornak a torzóit nézzük amiknek még mindig olyan bája és stílusa van, hogy az ember szerelmes lesz egy-egy háznak akár csak egy sarkába. Akarja, hogy az övé legyen, hogy birtokolhasson valamit ami csak az övé és az úthoz tartozik. Legalábbi én így vagyok ezzel.
Egy szépen felújított tűzoltó autó Devil’s Elbow-nál, vagy egy régi posta hivatal, ahol talán még Doc Holiday is megfordult.
Átautóztunk a régi vas hídon mely ott áll már a ’20-as évek óta.
Ott állnak a dolgok ahová építette őket valaki. Sokáig működtek és segítették az utazókat, vagy otthont teremtett családoknak.
Elhagyottan és üresen állnak és várják, hogy majd történik valami. Egyszer majd csak megmenti őket valaki, vagy a politika lesöpri a múltat és a dollár utáni sóvárgás bedózerolja a feledés homályába az egész 66-ost.
Nekünk nem csak azért furcsa ezt látni, mert Amerika nekünk a csoda, hanem azért is mert itt minden megmaradt, nem tűntek el háborúk és rendszerek miatt.
Mindketten furcsa hangulatba kerültünk. Nem értettük ezt.
Az idő egyszerűen megállt itt!
.Zene: :https://open.spotify.com/track/4dms0ONub7RMGItjPci0WG?si=a0d51ebc96a140ad