Onnan tudom, hogy feküdtem, mert akkoriban mindig fekve néztem a tv-t. Ezt a rossz szokásomat sikerült azóta elnyomnom magamban.
Valamikor a 2000 évek közepén láttam a Spektrumon a Man Vs. Food amerikai televíziós produkciót, melyben Adam Richman felfedezi Amerika ikonikus helyeit és megpróbálja megenni a ház specialitásait. Akkor láttam először ezt a csoda helyet.
Vendéglátós múltamnak köszönhetően tisztában vagyok az ételek méreteivel, de itt Amerikában szinte lehetetlen egy európai adagokon szocializálódott enyhén túlsúlyos embernek megenni az adagokat.
Arról, hogy majd indulok az óriás steak evő versenyen a Big Texan-ban, már otthon letettem, de azért kinéztem magamnak egy termetes méretű húst, amit majd elfogyasztok az étteremben.
Amerikában mindennek története van, nincs ez másként a Big Texan-nal sem.
” A Big Texan étterem leginkább a 72 oz (4,5 font vagy 2,04 kg) steak-jéről ismert. A steak mindenki számára ingyenes, aki egy óra vagy annál rövidebb idő alatt el tudja fogyasztani a teljes menüsort, amely magából a steakből, egy vajas zsemléből, sült burgonyából, garnélarák koktélból és salátából áll. Egyébként a teljes menü 72 dollárba kerül. Azoknak, akik sikeresen elfogyasztották a 72 oz steak kihívást, a nevük felkerül az étterem falára. A mai napig a mintegy 68 000 ember közül, akik megpróbálták ezt a kihívást, több mint 9800 ember teljesítette a bravúrt.”
A kihívás 1960-ban kezdődött, amikor az alapító Bob Lee úgy döntött, versenyt rendez, hogy a farmon dolgozó cowboyok közül melyik tudja megenni a legtöbb steaket egy óra alatt. A nyeremény 5 dollár (a 2017-es inflációval kiigazítva több mint 41 dollár) volt. Egy cowboy egy óra alatt megevett egy 2 kg-os steaket, egy garnélarák koktélt, egy sült burgonyát, egy zsemlét és egy salátát egy óra alatt. Lee-t annyira lenyűgözte az eredmény, hogy kijelentette: „Aki annyit eszik az éttermemben mint az a cowboy, az ingyen kapja a menüt.” Azok, akik vállalják a 72 oz-os steak kihívást, kötelesek előre kifizetni az étkezést, és siker esetén a pénzüket visszakapják. A steak a résztvevő ízlése szerint készül, a kihívás egy hat személyes asztalnál zajlik, pódiumon az étterem közepén.
Szerencsére az étteremhez tartozik egy motel is, ahol jó áron tudtunk szobát foglalni magunknak.
A helyre belépve megérzed a texasi cowboyok istállószagú lenyűgöző világát.
A recepciónál álló kis hölgy ad egy csipogót, amíg várakozunk, ami majd jelezni fogja, hogy elkészült az aszalunk és a helyünkre fáradhatunk. Addig az étterem szuvenír boltjában tudunk mindenféle jobbnál-jobb dolgokat vásárolni. Belépve a szentélybe egy olyan hatalmas vendéglő tárul az éhes ember szeme elé, amilyet Európában de főleg Magyarországon elképzelni nem lehet. A vendégtér mérete akkora, mint egy fél Auchan és még van egy erkély rész is. Mi, az erkélyre ültünk, ahonnan pompás belátás nyílott a konyhára és a pódiumra, ami most éppen üresen állt, de a digitális órák várakozón mutatták a 60:00:00 perces időkorlátot.
Zsófi egy szép nagy oldalast, én egy steak-et rendeltem. Ittunk egy egy tequila gold-ot és egy-egy pofa sört.
A steak 30 dkg-os csodálatosan elkészített hús volt. Olyan omlós és puha, hogy szinte kanállal lehetett vágni.
Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egyszerre legalább 500 embert lehet itt megetetni. A kiszolgálás gyors és flott volt. Az asztalterítők marhabőr mintázatú viaszosvászon, ami remek hangulatot adott a western témájú helynek.
Nem akartunk nagyon sokat enni, mert rövid pihenő után várt minket egy másik étterem is a város másik oldalán.
Forrás: wikipedia
