A helyiek a csodájára járnak és büszkén mutogatják a turistáknak, azokat a növényeket amik nálunk az ablakpárkányon nő.
Paprika virág, napraforgó, büdöske és még sorolhatnám a növényeket, amiket ültettek érdekességként, de mind ezek mellett persze a helyi növény és zöldség világ is bemutatásra kerül, mint pl. orchideák, okra, japán padlizsán, mangó, chili paprikák. Nagyon ritkán lehet a boltok polcain gombával találkozni, ha van, az is import. Ez a farm most előszőr kezdett bele, hogy laska gombát termeljenek nagyobb mennyiségben a trópusokon.
Az első alkalommal, mikor kimentünk felfedezni az öko farmot, pont a megnyitásának a második évfordulóját ünnepelték. A kaland elején voltunk, nem ismertük még a helyi szokásokat annyira.
Nagy vigyorral az arcunkon nézegettük a trópusi zöldségeket, gyümölcsöket és csodálkoztunk rá, egy-egy eddig csak konzervből ismert finomságra. Így mulattunk négyesben, mikor egy szimpatikus fickó kiszúrt minket a tömegből és kérte, hogy menjünk vele. Olyan kedves volt és farmos egyenruhába is volt, hát követtük. A területet egy kis patak szeli ketté, melyen aprócska bambusz híd ível át és vezeti az utat egy nagy rét felé, ahol sátrak, zene és mindenféle program várta az érkezőket.
Nagyon kedvesek ám a filippínók. Mindenki mosolygott és köszöngetett.
Kicsit olyanok voltunk, mint az első fehér ember, aki a dzsungel mélyén rátalált egy ősi törzsre. Persze mi nem mészároltuk le a szervezőket és vettük el mindenki ékszereit.
De ez egy másik történet.
Szóval a fickó átvezetett a tömegen és egy gyönyörűen megterített svédasztalhoz kisért, ahol bemutatta az általuk készített összes helyi finomságot. Volt ott minden, chicken tinola leves, egészben sütött malac, pancit, rántott és sült halak, lila rizs, sült rizs, édességek, helyi limonádé.
Tátott szájjal álltunk ott és csak néztük a gyönyörűen elkészített fogásokat.
Mondta a fickó, hogy a farm vendégei vagyunk, együnk, igyunk, mulassunk jól. Mindenből kértünk kóstolót és félve leültünk a fehér damaszt asztalterítővel terített hatalmas körasztal egyik cikkéhez. Otthon ilyen asztalhoz nem lehet csak úgy odaülni, az a VIP részlegé.
Mi kezdhettük meg az étkezést, addig senki nem állhatott be a sorba, míg mi nem ültünk le.
Csoda finomakat ettünk és nagyon felemelő érzés volt, hogy így fogadtak minket. A filippínók nagyon kedves emberek. Nagyon türelmesek és végtelenül előzékenyek az idegenekkel. Persze fontos, hogy te is nyitott legyél feléjük és ezt lássák is rajtad.
