A Nagtabon beach, egy különleges öböl a sziget északi oldalán. Minden alkalommal másmilyen. Egyszer csendes, egyszer haragos vagy éppen kristály tiszta és olyan sík mint egy tükör, máskor akkorák a hullámok, hogy szörfözni lehet benne. A homok tűz forró, kevesen sétálgatnak benne.
Sokan a vízben ugrálnak, játszanak vagy az árnyékban keresnek menedéket az emberek. Mi is az árnyékban szeretünk üldögélni pont úgy mint a helyiek.
Egy nagyon kedves kis street food kocsi áll a pálmafák hűst adó árnyékában. Ismerjük a tulajt is és a személyzetet is. Van hideg sör, főzött kávé, Tofu burger és hideg kókusz. Zsófi nagyon szereti. Kezdjük kiismerni magunkat a kókusz fajták között. A legjobb “Buko” azaz kókusz, a friss zöld színű.
Könnyű kókuszvizet tartalmaz és a gyümölcshús vékony szinte zselés állagú.
Az érettebb kókuszok már rozsdabarnák, ezekben a víz kicsit sűrűbb és a gyümölcshús vastagabb, kicsit fásabb. Az egész idős kókuszdiókban található a sűrű kókusztej. Nagyon egyszerűen szerzik be az árut. Valaki felmászik a kókusz pálma fára és leszedi a kókuszt. Machetával apró bemélyedéseket vág a fába,mintha kis lépcsők lennének, majd ezek segítségével egyszerűen felmászik. Akkora bemélyedéseket, hogy a nagy lábujjuk pont belefér a lyukba, az év városi pihe puha ujjacskáim kitörnének azzal a mozdulattal, hogy megpróbálkoznék a felmászással. Nincs védőkötél meg mindenféle biz-basz. Két kéz, két láb plusz egy macheta, amivel dolgozik. Tök egyszerű. A földön pedig a kókusz alját egy mozdulattal levágja, hogy legyen egy kis talp rész amin megáll a gyümölcs. Már amennyiben a kókusz gyümölcs. A tetejét pedig három négy finom mozdulattal eltávolítja, hogy egy pici kis lyuk legyen. Ide megy bele a szívószál. De kizárólag bambusz szívószál!
A tulaj egy nagyon kedves dolgot talált ki a helyi gyerekeknek.
Minden reggel aki segít szemetet szedni a strandon, az ingyen szörfözhet cserébe. Természetesen minden reggel az összes gyerek ott van és alig várják, hogy segíthessenek. Így mire leérünk mi turisták, makulátlan tiszta a Beach!
