Az álomtól a valóságig hosszú az út. Ezen az úton sokan feladják, mert egyszerűbb el sem kezdeni valamit, vagy befejezetlenül hagyni, mint végig menni az utunkon, amit kijelöltünk magunknak.
Mi is elbizonytalanodtunk egy jó párszor, miközben készülődtünk, hogy kell-e nekünk ez az egész. De közben pakoltunk és beszélgettünk sokat. A gyerekek véleményét is minden alkalommal, amikor volt rá lehetőségünk, kikértük.
Gőzerővel beregisztráltam minden palawani ingatlanos facebook oldalra, hogy lássam, ha valaki hirdet olyan kis házat, ami számunkra megfelelő. Átnéztük az általános iskolai felhozatalt és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok, jobbnál-jobb suli van a szigeten. Ami tetszett nekünk ház, vagy suli, rögtön írtam nekik egy levelet. Sok helyről nem válaszoltak, de jó érzés volt, ha jött válasz valakitől. Szóban, pontosabban írásban lefoglaltam a házikónkat és a sulit a srácoknak.
Ahogy múltak a napok, úgy haladtunk a pakolással.
Volt már repülő jegyünk, biztosításunk, skype-unk, a bankkártyáink Ázsiára élesítve és szépen lassan, de biztosan – a három nagy bőröndünkbe, amire úgy gondoltuk, hogy mindenképpen szükségünk van – elkezdtünk bepakolni.
Bármi is történjen velünk a Fülöp szigeteken, legyen az jó vagy rossz, soha nem hibáztathatjuk a másikat és soha nem mondhatjuk, hogy bárcsak otthon maradtunk volna! Soha!
Annyi jó dolog történt velünk onnantól kezdve, hogy beültünk a repülőbe Budapesten, hogy ez a fogadalom soha nem is jutott eszünkbe többet.
Innen nézve rengeteg haszontalan dolgot cipeltünk végig magunkkal. Hatalmas és nehéz szótárakat, pedig a telefonunkon van fordító program. Meleg ruhákat, oda, ahol a hőmérséklet nem esik 28°C alá, mindenféle cipőket, amiket egy teljes éven keresztül fel sem vettünk és még sorolhatnám. Ha most újra összepakolnám a bőröndömet, mást pakolnék bele.