Hívogat a tenger, a jó idő, a lazaság.
Gondoltam, hogy majd, ha elhelyezkedem valami jó munkahelyen, akkor majd az eltereli a figyelmemet erről. A gond az volt, hogy a munkaerő piac nem rám várt. Küldözgettem az önéletrajzaimat jobbra-balra, de még csak vissza sem szóltak, hogy túlképzett vagyok. Unalmamban elkezdtem átnézni a sufnit, és ami eladható volt, azt eladtam, ami meg szemét volt, azt kidobtam. Két konténernyi szemetet tároltam, hogy majd jó lesz valamire. De nem lett jó semmire. Ami az eladásokból bejött pénz, mindig átváltottam dollárba, hogy ne tudjuk elkölteni. Bár az is igaz, a kidobott cuccok, másnap rögtön kellettek volna valamire.
A feleségem online dolgozik itthonról, a pakolgatás közben azon elmélkedtem, vajon tudná-e ezt a munkát külföldről végezni? Hosszas kérlelés után, hajlandó volt megkérdezni a cégét, hogy mit szólnának hozzá, ha tipliznénk egy évre?
Arra nem számítottunk, hogy igent mondanak.
Az iskolákat is felkerestük az ötletünkkel, de ott is azt a választ kaptuk, hogy rendben van. Na, jó, talán majd a szüleink azt mondják majd, hogy ne menjünk! De ők is pozitív választ adtak.
Így lett a hülye ötletemből egy megvalósítható álom.
Az időpontot úgy alakítottuk ki, hogy az első félév végén indulunk és a következő iskola év második félévének az elején jövünk haza.
Még egy bérlőt kellett találnunk, aki kiveszi a házat egy évre.
Kb. egy évet adtunk magunknak a ház kiürítésére, amire valóban kellett is ennyi idő. Az elmúlt 13 év céges papírjaitól kezdve, a Cd lemezek és fölösleges dolgok sorakoztak a rogyadozó polcokon. Hónapokig csak szelektáltuk, mi az, ami fontos és mi nem fontos dolog.
Ruhákat zsákszámra adtunk oda ismerősöknek, fölösleges, használhatatlan játékok mentek a szemetesbe.
Az elején nagyon nehéz volt elkezdeni kidobálni a múltat.
Aztán szépen lassan belejöttünk és a végén megálljt kellett szabni a selejtezésnek. Ha nem is utaznánk el, akkor is ez egy nagyon jó dolog volt. Sikerült minden fölösleges és használhatatlan cuccunktól megválni.
Bár az érdekessége a dolognak, hogy a kerti sufni nyár végére újra megtelt. Mintha termelődne bele a lom.
