Nagyon jó nyelvgyakorlás és lehetőségünk nyílik arra, hogy megismerjük a helyi gasztronómiai életet. Mindig más választ kajáldát, így a gyerekeknek is van beleszólásuk ebbe.
Annyi a kikötés, hogy nem lehet pizzázó és nem költhetünk többet 1000 PHP-nál. (kb 5000Ft). Nem egyszerű feladat, de megoldható. A tripadvisor rengeteg segítséget ad ebben.
Idén is neki álltunk a negyven napos böjtnek. Otthon is nehéz kihívás ez a feladat, de itt egy örökkévalóság. Nincs tej, sajt, joghurt, tejföl, kefir. Ha pedig ebből bármit találunk a nagyáruházban, az megfizethetetlenül drága.
Ráadásul ez egy vallásos ország, ahol nyíltan elismerik, hogy Isten könyvjelzője a bacon szalonna. Az utcán ropogós egész malacokat árulnak, vagy ínycsiklandozó grillcsirkék forognak mindenfelé nyársakon. Esténként pecsenye illatban úszik a fő utca. És akkor én csak nézhetem messziről.
Hosszasan elidőzök egy-egy ilyen stand előtt és arra ocsúdok, hogy egy könnycsepp gurul végig az arcomon.
Hiába nyújtja felém az árus a friss illatos arany barnára sütött malac szaftos és ropogós részét és mosolyog, hogy gyere, kóstold meg. NEM! Böjt van. Megyünk enni szóját.
A vendéglátóhelyeken nagyon készségesek a felszolgálók. Általában a személyzet létszáma nagyobb, mint a vendégek létszáma. Így is minden asztal koszos. Az étlap tüzetes átolvasása után, a rendelés következik. Ez az első olyan pont, ahol nagyon el lehet mindent szúrni. Itt nem szabad hezitálni, mert amit mondasz, azt felírja a kis cetlijére a bájos pincérnő. Nem dolgoznak fejből, inkább mindent papírból, kisebb a hiba lehetősége. Röviden, tömören, csak az étel nevét és az italokat szabad vele közölni. Ez után vissza olvassa és megkérdezi, hogy mennyi rizst kérünk. Mindig kérünk kettőt, mert ha nem kérünk, akkor megakad a rendszer. Amikor készen vagyunk a rendeléssel, hátra dőlhetünk és várunk!
Aztán egyszer csak elkezdenek érkezni a dolgok.
Először a rizs. Aztán, mire kihűl a rizs, megjön az étel, de vársz szépen, mert lassan megjön az ital is, és ha szerencséd van, az evőeszköz is, ami villa és kanál. Persze nem mindenhol így van. Valahol előbb jön az evőeszköz, de nem jön az ital. Sok ismeretlenes az egyenlet. Előfordul olyan is, hogy megrendelsz mindent, majd jön valaki, aki elmondja, hogy aki előbb itt volt, nem beszél angolul és csak egy fajta étel van rizzsel.
De bizony azt a megállapítást kell, hogy tegyem miszerint valóban azok a kis helyek a legjobbak, ahova kevés turista jár és sok helyi.
