Zsófinak is ilyenkor kevesebb az online munkája, ezért elmehetünk hosszabb időre csavarogni. Felmerült, hogy menjünk Európába, nézzük meg Budapestet, de elvetettük az idő rövidsége miatt. Végül El Nído-ra esett a választásunk.
Palawan sziget északi csücskében található kis városka, kicsit olyan, mint Ibiza, csak a Fülöp-szigeteken.
A csúcs szezont már lekéstük, így elviselhető volt az ember tömeg. Minden egyes ember aki Palawanra jön, El Nido-t felkeresi.
Mint otthon is, itt is a politikusok legjobb barátja a beton. Óriási és néha teljesen értelmetlen útépítési lázban ég az ország. Addig teljesen oké, hogy 2×2 sávra bővítik az utakat. De egyes helyeken az oda-vissza sáv kiszélesedik hat sávos útra, amin útburkolati jelek hiányában, mindenki ott száguldozik, ahol akar. Egyes helyeken pedig egyszerűen nem fejezték be a munkát így ott, hiányzik az út egy része a szélső sávból.
Ilyen kacskaringós úton kell El Nidoba eljutni. Bátrabbak mehetnek motorral, de általában busszal vagy kisbusszal utaznak az emberek. Mindegyiknek megvan a maga különlegessége.
A motoron nagyon észnél kell lenni, de érzed az illatokat és egy vagy az úttal. Érzed a friss tengeri szellőt, a dzsungel illatát. A buszok között vannak ablaktalanok, amelyekből kiszedték az összes üveget, ablakos de romos és egészen luxus kategóriás, klímás. Sokan élnek személyszállításból, így nagyon sok Toyota kisbusz is jár ezeken az utakon.
Nem veszélytelen a közlekedés, nagyon oda kell figyelni a sofőrnek, mert sajnos nem mindenkinek párosul értelem a jogosítványához, ha egyáltalán van jogosítványa.
Sok baleset van, köztük rengeteg a súlyos és messze vannak a kórházak. A kis Toyotákkal mennek, mint az állat. Lekopott gumikkal, megpakolva, a kocsi tetején egy hűtő, állítva. A buszok is dülöngélnek az éles kanyarokban.
Egyre kevésbé látszik rajtunk, hogy nem vagyunk helyiek, de csak-csak kiszúrják valahogy.
Baleset esetén természetesen mi lennénk a hibásak alapból, de ha megállít a rend éber őre és nem vagyunk bekötve, vagy papucsban motorozunk, akkor is megbüntet a szabálysértésért.
A helyiek hárman négyen mezítláb motoroznak, a gyerekek a motorok tankján alszanak vagy utaznak sisak nélkül. Persze az oké. A buszok tetején műanyag székekben üldögélnek még utasok, vagy felállva pózolnak a nézelődőknek. Itt csak azért nincsenek nyitott tetejű járművek, mert azokra nem lehet felpakolni egy városnak elegendő rizst, meg mindenfélét.
Szóval, nekivágtunk kocsival az útnak. Szerencsére nagyon gyér volt a forgalom, így nem volt nagyon veszélyes.
A közlekedés itt, kreszt csak nyomokban tartalmaz. Összesen egy stop táblával találkoztunk, de azzal is minek. A villogás pedig itt nem egyenlő azzal, hogy elenged. Azt jelenti, hogy figyelj, mert jövök, húzódj le. Nem tudtam az elején. Most már tudom.
Nekünk, európaiaknak az itteni dolgok furcsák és érthetetlenek, de ha itt élsz, rájössz, hogy logikusak és jól működnek.
Kinéztük magunknak egy hotelt a Bookingon. Az a neve, hogy Four Season El NIdo. Az értékelésekből aztán kiderült, hogy ez nem a méltán híres hotellánc egyik több csillagos szállodája. Csak a tulajnak ez a név jutott eszébe.
Folyt.köv.
