Egyszerűbb, mint megoldást találni a problémára. Aztán lassan sikerült felgöngyölítenem a szálakat és kiderült, hogy csak a lakóparkban nincs víz. A medencét is leengedték, mert egyes emberek lopták a vizet belőle. Felháborító!
Pénteken egész nap nem volt vizünk, de szombaton reggel 4 percig csepegett a csapból a víz. Ezzel kell gazdálkodni. Annyira berágtunk ezen, hogy egy tíz pontból álló cselekvési tervet fogalmaztunk meg angolul, miközben elővettem a dugi Tanduay-omat és határozott fogyasztásába kezdtünk. A tulajdonost is értesítettem a kialakult helyzetről és tájékoztattam, hogy új házat fogunk keresni. Rögtön eljött a házhoz és megígért mindent, amit csak tudott.
Átadtuk a cselekvési tervet, hogy hétfő reggelre dolgozza ki a vízszolgáltatóval, a camellával vagy akivel akarja.
Kiváncsi leszek, hogy mi fog történni?
Délutánra meghívtak minket, egy elhanyagoltabb városrészre, ahol nehéz sorsú gyerekeknek csináltak bulit. Kicsit Hollywood-i volt a díszlet, de a gyerekek nagy szeretettel fogadtak minket. Érdekesség, hogy amikor megérkeztünk, az első kérdésük az volt, hogy hol van Bali. Mondtam, hogy párezer kilométerre nyugatra, de kiderült, hogy Cserkúthy Balázsra gondoltak, őt még ezen az eldugott helyen is ismerik. Albi rögtön összehaverkodott mindenkivel. Érdekes, hogy Albi milyen könnyen lesz helyi, koszos utcagyerek. Igazán figyelemre méltó az átalakuló képessége.
Közös mise és éneklés után beszélgetés következett, ahol valamit nagyon félreértettem és boldogan adtam jelét, hogy igen, én szeretem a disznó húst. De szóltak, hogy ők meg nem esznek disznót és tegyem meg, hogy nem szólok bele többet.
Közös vacsorára is marasztaltak, Boodle fight food-ot készítettek. Ennek lényege, hogy bármilyen koszos asztalra banánlevelet tesznek, amit egy nedves ronggyal letörölnek és erre rizst, tojást, tésztát, gyümölcsöt stb. halmoznak. Mindenki állva, kézzel eszik. Gyorsan elmondtam a gyerekeknek, hogy honnan ehetnek és mit. Kevés kis rizst ettünk és egy-két tojást. Mivel kézmosási lehetőség erősen alultervezett volt, nem mentünk rá a kicsit szaftosabb dolgokra.
Nagyon aranyosak voltak a gyerekek és a felnőttek meg kedvesek. Nehéz sorsuk van, bár van vizük, de tudnak nevetni. Ezt fontos lenne eltanulnunk tőlük. Persze, ha itt hat hónapot lenne tél, borzasztó nyomorúságos lenne minden. De hát nincs, úgyhogy irány a kosár pálya, ahol ének, tánc, bringázás, foci, kosarazás, vagy amit akarsz, azt csinálsz. Együtt van a közösség.
