Zsófi úgy ébredt, hogy nem érzi jól magát. Nem szeretem ha nem érzi jól magát, mert mindig olyan teátrális a szenvedése, hogy nem tudni haldoklik, fuldoklik vagy csak egyet köhintenie kell.
Úgy érezte, hogy lázas, hát megmértük a lázát. Az orvosi csomagból előszedtem a lázmérőt, amiben volt algopirin, calmopirin, strepsils, panadol, kalcium, allergia gyógyszerek, vese és epe gyógyszer, nagyon erős fajdalom csillapítók, vitaminok, kötszerek és ragtapaszok, jód és fertőtlenítők meg higanyos és digitális hőmérő.
Megmértem a lázát és bizony erős láza van. Ez egy trópusi betegség, majdnem mindenki összeszedi aki a szigetre érkezik. Az egész betegség 3-4 napig tart és aztán minden megy tovább. Amikor előszőr voltam, szerencsére engem nem kapott el. A teljes paracetamol készletünket megette két nap alatt, mert mint kiderült, csak bontott dobozokat cipeltünk több ezer kilométeren keresztűl.
Gyógyszer kell a Zsófinak, nincs mese.
A Robinson’s Mallban van patika, így elvergődtem a patikáig. Szerencsére a paracetamolt pont így mondják ott is, úgyhogy tudtam venni. Szép és igényes volt a patika, minden gyógyszerrel felszerelve és a pirulákat darabra árulják. Gyógyszereket sem kellett volna hoznunk, de bontott csomagokat tuti nem.
Pár nap elteltével Zsófi jobban lett, de akkor engem vert le ez a kórság, de szerencsére volt már gyógyszerünk, meg amúgy is erős férfi szervezetem van, így rajtam nem fogott ez a szar annyira. Érdekes, hogy a gyerekek nem kapták el.
De ez a pár nap kényszer pihenő nem is ártott, kicsit összerendeztük magunkat, kicsit engedtük az időt múlni. Ez már a filippinó létforma kezdeti szakasza.
Amit ma megtehetsz, halaszd el holnapra, hátha holnap nem kell megcsinálni.
Ehhez még időre van szükségünk, mert mi négy évszakosok vagyunk, itt meg egy évszak van. ( Tudom, hogy kettő, de az nekünk egy ) Az pedig mindig finom meleg.
