Tegnap egész nap a tengernél voltunk. A strand húsz perc autókázásra van a belvárostól. Az országút az odavezető út elején a tenger mellett halad végig, aztán elfordul a sziget belseje felé, ahol finoman elkezd emelkedni, majd a tenger előtt hirtelen nagyon emelkedni kezd és olyan meredek lesz, hogy a kocsi erőlködik, hogy felmenjen rajta. Az emelkedő felénél élesen letörik balra és onnan olyan szerpentin visz le a tengerhez, hogy legény legyen a talpán aki visszafogja a vasat maga alatt.
Ha nem borítasz balra, hanem tovább emelkedsz az úttal, akkor eléred a hegytetőt, ahonnan olyan csodás kilátás tárúl eléd, hogy még a legérdesebb lelkű utazónak is könny szökik a szemébe. Hát mi az új autónkkal bebarangoltuk ezt a csodálatos tájat.
Másnap reggel átmentünk aláírni a szerződést a Camella lakóparkba és mikor elérkezett az idő, hogy lassítsak és megálljak az őrbódénál, a kocsinak beesett a fékpedálja, mi pedig halkan gurultunk az előttünk álló kisház felé.
A kézifék akkor működött utoljára, mikor valaki elhozta az autót a gyárból gondolom. Némán ültünk a kocsiban és egy emberként tapostuk a padló lemezt, hogy ne guruljunk neki a bejárat melletti bódénak. De az az angyalka aki mellénk szegődött már régóta, megfogta a kocsit hátúl és szépen megállította két méterre az őrháztól. SMS-ben jelezük is az autó tulajának, hogy ez így jó üzleti konstrukció neki, de csinálja meg a féket most azonnal. Jött is a fia, aki nekiesett ott azonnal az út szélén a javításnak.
Leszedte a hátsó kereket, de a fékpofák úgy szétestek, hogy rászorult a fékdob, így mondta, hogy innen 20 km-re lakik, inkább elviszi a kocsit és majd otthon összerakja, hogy az jó legyen nekünk.
Ezzel bepattant a kocsiba és elviharzott. Hogy Ő hogy s miként ért vele haza, sosem derült ki.
Közben a bérelni kívánt ház tulajdonosai is megérkeztek, aláírtuk a papírokat, majd megbeszéltük velük, hogy mivel nekünk nincs kocsink, nekik kell minket elköltöztetni a régi helyünkről az új házikónkba.
Triciklivel mentünk vissza a szállásunkra, ami jó 30 perc volt. Közben végig azon tanakodtunk, hogy lesz-e nekünk valaha kocsink, vagy buktuk a pénzt is?
