Különösebben nem terveztünk másnapra semmit, így velük tartottunk egy új strand felfedezésében.
Ez a strand 2018 novemberében nyitott! Novemberben strandot nyitni maga az öngyilkosság. Ja, de nem itt. Itt mindig van alkalom strandnyitásra.
Itt aztán megkapod azokat a képeslap fotókat élőben, amiket otthon nézegettünk a neten. A vízben kis halak, tengeri csillagok, vakítóan fehér homok és olyan kék tenger, amit csak eltudsz képzelni. A fehér homok tényleg nem melegszik fel annyira, nyugodtan lehet mezítláb is sétálni benne. A víz melegebb volt, mint ami a bojlerből kijön. Rajtunk kívül egy lélek sem volt, csak egy öreg földműves baktatott komótosan a vízi bivalyával a sekély vízben, oldalán egy hatalmas bozótvágó késsel. Honnan tartott hová, sosem derült ki, viszont megengedte Albinak, hogy csak úgy szőrén megülje a hatalmas állatot.
Egy mangrove erdőbe épített bambusz hídon lehet eljutni a stégig, ahonnan elénk tárult a csodálatos tengerpart. A sziget déli oldalát sok helyen áthatolhatatlan mangrove erdők borítják, amibe mindenféle állat lakik – nem tudnának annyit fizetni nekem, hogy én mezítláb végig tapicskoljak benne -, viszont mögöttük ott van az érintetlen tenger. A stég meglepően jól meg volt építve. Kis bár, kulturált asztalok.
Itt nem gond, ha vezetés előtt egy-két söröcske legurul az ebédhez.
Filippinó zöldséges tésztát ebédeltünk, igazán finom volt. Még az elején vagyunk a helyi gasztronómiának.
Olyan olcsó étterembe járni, hogy nem éri meg otthon főzni, mert csak elfogy a gáz. Úgy döntöttünk, hogy két naponta elmegyünk felfedezni egy éttermet. Van bőven hely, amit fel tudunk fedezni, majd a Tripadvisor-en értékelem őket.
