Majdnem minden nap elmegyünk bevásárolni, ez egy jó program arra, hogy további felfedezéseket tegyünk. Elég sok áruház van, hasonlítanak az otthoni Centrum áruházhoz, vagy a WestEnd-hez. A kínai áruház Centrum jellegű, míg a másikat a leggazdagabb filippínó család építtette egy pár éve. Minden nagyobb szigetre tettek egy SM Store-t. Szép csillogós, klassz boltokkal, mozival, éttermekkel. A kínaiba meg mindent “is” lehet kapni és egy kicsit olcsóbb. Több szintes áruház, az aljában az élelmiszer, középen a ruházat a legtetején pedig a hangszer és egyéb háztartási cikkek. Ugyanúgy, mint nálunk, minden „szart” lehet itt is kapni és a pénztárnál adnak blokkot.
Az utcán is vannak kis boltok.
A kis boltokban többnyire „kis” kiszerelésű dolgokat lehet kapni és olyanok, mint régen nálunk a Trafikok, nem lehet bemenni, válogatni, hanem egy ablakon keresztül kapod meg az árucikket. Itt vehetsz egy szál cigit, vagy egy adag sampont vagy egy adag mosóport stb..
A helyi szegényebbek ilyen kis üzletekben vásárolnak, mert napszámos a fizetésük, így csak kevés pénzük van naponta. Állítólag a nagy multik, akik itt is jelen vannak, a 2008-as gazdasági válság hatására vezették be a kis kiszereléseket, mert az embereknek nem volt pénzük arra, hogy egy egész flakon akármit megvenni. Sört és rumot nem árulnak kicsomagolva, de azt hiszem a gazdasági válság inkább csak a samponos céget érintette, mint a piásokat.
Visszahozták a bojlert, de még mindig nem jó. A szúnyoghálót még várjuk.
Egyik este egy akkora csótány volt az ágyunkban, mint a hüvelykujjam!
Sosem hallottam még Albit így sikítani. Azt mondja, hogy kevés bogártól undorodik, de amitől nagyon az a csótány. Érdekes, mert még sohasem látott csótányt. A fehér falon szépen sokasodnak az elkent szúnyog nyomok. Lassan aktuálissá válik a szúnyogháló!
