Az egész városban nem volt net, de senkit nem érdekelt.
Történt ugyanis, hogy péntek délután egyszer csak, minden előzetes jelzés nélkül elment a net. Ha nincs net, nincs munka és nincs telefon. Semmi baj, előfordul mindenhol, hogy akadozik a szolgáltatás, majd gyorsan megcsinálják, gondoltuk mi jóléthez szokott európai nyekenyóka brigád.
A péntek, így vagy úgy, de eltelt net nélkül, szombaton meg úgyis megyünk a Nagtabon beachre, ahol se villany, se víz, se net, úgyhogy ott amúgy is önmagunkkal kell foglalkoznunk.
Mindenki izgatottan nézegette a telefonján a kis wifi jelet miután hazaértünk a strandról, de nem működött a net még mindig. Unalmamban és elkeseredésemben azt találtam ki, hogy visszakövetem az internet vezetéket odáig, ahol bejön a lakóparkba és onnan keresek egy lecsatlakozást, bekopogok abba házba, ahova bemegy és megkérdezem van-e nekik netjük? Így is tettem, nagy meglepetésemre kijött egy nő mosolyogva és elmondta, hogy a net már pénteken elment náluk is.
Írtam már, hogy minden nyelven beszélek, csak legyek ott személyesen, ezért a telefonos ügyfélszolgálatot nem tudom felhívni.
Igazából fel tudnám hívni, de nem érteném úgysem, amit mond, akkor idegesen össze-vissza vigyorognék, aztán duzzogva beülnék a sarokba mint egy hóka buddha.
Úgyhogy már tudtam, hogy a net pénteken délután ment el. Arra a kérdésemre, hogy
MIKOR LESZ MEGINT NET? – nem tudott válaszolni.
De még mindig mosolyogva, kicsit lesajnálóan és kérdőn jelezte, hogy hétvége van, és senki nem dolgozik ilyenkor, értsem meg, hogy a szerelőknek is hétvégéjük van.
Ekkor kicsorgott a nyál a számból és hazamentem, bültem a sarokba, kihúzott háttal, hogy senki ne mondhassa rám, olyan vagyok, mint egy hóka buddha. Legalább ennyi. Dühünkben megittuk az alkohol készletünket a Zsófival.
Vasárnap még mindig nem javult meg a net, de legalább a fejem is fájt. Akkor láttam, hogy a kretén szúnyogháló szerelő nem rakott a fürdő ablakára hálót. De ez olyan ablak amin olyan üveg van, mint otthon a spelettában a fa, csak az nem jön be rajta, ami nem akar.
Inkább lementünk a strandra.
Hétfőn 7.30- kor megjött a net. Azt állítják a helyiek, hogy egy halászhajó eltépte az optikai kábelt a víz alatt és ez okozta a kimaradást.
Szerintem meg az történt, hogy pénteken, aki utoljára elment a szolgáltató irodájából, véletlenül lekapcsolta a központi kapcsolót és egész hétvégén rágta a körmét, hogy hétfőn elsőnek érjen be 7:30 -ra a munkahelyére és mielőtt a többiek észreveszik, visszakapcsolja a netet.
Ez volt az első olyan jel számomra, hogy túlságosan is függünk olyan dolgoktól, amiket nem tudunk irányítani magunk körűl.
