A szigeten élnek sósvízi krokodilok szép számmal, rendszeresen vannak a hírekben krokodiltámadásokról beszámolók. Elsősorban a sziget déli részén Batarazza-nál. Ez a rész még annyira érintetlen és pár éve még olyan veszélyes volt, hogy sem katolikus helyiek sem pedig turisták nem látogatták.
A parkba a belépőjegy nem túl drága és vezetett túravezetés van. Rögtön a bejáratnál egy vitrinben látható a sziget valaha élt legnagyobb krokodiljának csontváza, a falon meg a bőre.
A hossza több mint 4 méter. Azt rebesgetik, hogy ez a krokodil soha, senkit nem bántott, egyszerűen csak megöregedett és elpusztult. Miért ne hinném el ezt a történet. Bár csak pár éve tilos kutyát enni és egy falunyi ember rohan a főúton botokkal, ha meglátnak egy nagyobb varánuszt. Gondolom ez a krokodil elbújt egy fa mögé és sosem találkozott enyhén ittas helyiekkel.
A túra további részében mutatnak kis és nagy krokodilokat.
A városban egy két helyen nagyon finom krokodil sisiget lehet enni, de esküdnek, hogy nem a farmról van a hús.
A hüllőket elhagyva vége is a vezetett programnak, innentől csavaroghatsz az ősfás állatkertben.
Szép virágok és fák között bóklászva megtalálhatod a sziget őshonos állatvilágát ketrecbe zárva. Szegény sorsú állatok fekszenek mindenféle fákon és várják, hogy egyszer talán a jobb élet reményében egy aktivista kiengedi őket. Cibet macskától kezdve a majmokon át, van minden.
A cibet kávé egy jelentős részét a Fülöp-szigeteken készítik és az ára egy jobb minőségű otthoni kávé árával vetekszik. Aztán, ahogy elindul a gazdag világ felé, úgy lesz egyre drágább, míg végűl egy csésze cibet presszó kávé csak a kiváltságos felső tízezer sznob magamutogató hobbija lesz.
Úgyhogy rögtön vettünk is, hogy majd otthon mehessen a „menözés”.