Első napom a műhelyben

A pékség termékei
Pénteken rögtön fejest ugrottam a munka testet és szellemet erősítő világába.

A tervem az volt, hogy a fokozatosság elvét követve, minden nap csak egy kicsivel jobban erőltetem meg magam, így egy pár nap alatt kellemesen beleszokom a pékek, amúgy elég kemény életébe.

Nos, a tervezet fejes ugrás helyett a hatalmas hasassal sikerült belecsapódnom a munka vízzel teli medencéjébe. 

Reggel 4 kor kezdtük el a feladatok sorát, ami majd három órával volt hamarabb a tervezett kelésemnél, de hát ki korán kel aranyat lel! Valóban gyönyörű volt a napfelkeltét nézni egy csésze gőzölgő kávéval a kezemben és érezni a friss sülő pékáruk ellenállhatatlan illatát.

Mondjuk ezek után következett a nap azon szakasza, amikor bemutattam volna a szaktudásomat újdonsült munkaadómnak. 

Az egész napom azzal telt, hogy a csetlő-botló mozdulataimat valami erőteljes határozottsággal próbáltam ellensúlyozzni.

Egy tojás szétválasztása, – amit biztos, hogy több ezerszer megcsináltam már – olyan szakmai kihívást jelentett, hogy az első kettőt egyszerűen a tenyeremben összetörtem.

Aztán következtek az anyaghányadok kiszámolása. Olyan egyszerű feladatok, mint az 1 kg liszt felszorzása 2,5-tel is komoly számítási akadályokba ütközött. 

Miután még a munka nagy részével nem végeztünk este 8-kor, de már fájt a hátam és a derekam,  elnézést kértem meghalni és este 22-kor elmentem az ágyikómba.

Talán jó is volt ez a mélyvíz, mert bár az éjszakát fájdalomtól gyötörve, de a fáradságtól szinte eszméletlenül töltöttem, a következő napokra már felkészülten és napról-napra edzettebben tudtam megjelenni.

Met Supertramp

© 2022 vilaggamentunk.hu

Tárhelyszolgáltató: Tárhelypark

Hogyan élnek a svéd vállalkozók?

Hogyan élnek a svéd vállalkozók?

Azért 18 év vállalkozói lét olyan mélyen beeszi magát az ember zsigeribe, hogy nem egyszerű elfelejteni mindazt a sok jót, amit Magyarországon kap az ember a hatóságoktól.