Különös figyelmet fordítanak arra, hogy a legjobb helyeket is úgy elrejtsék, hogy ne lehessen őket megtalálni. Ez történt azzal a hellyel Kuyba Almoneca, amit ha Balázs nem mond nekünk, sosem találjuk meg.
A történet ott kezdődik, hogy adott volt egy filippínó család, akik pincét akartak ásni.
Ástak is szorgalmasan, majd egyszer csak beszakadt alattuk a föld és kiderült, hogy egy hatalmas kiterjedésű cseppkőbarlang rendszer van a házuk alatt. Az évek során létrehoztak egy gyönyörű meditációs kertet. Saját forrásvizük van, halk zene szól és mindenki meditál vagy olvas valamit. Addig amíg mi megérkezünk! Onnantól nincs meditáció, csak a szokásos megértő mosolygás. Mert ha van három hintaágy, akkor valamiért mindkettő gyerekünk ugyanabba akar feküdni. Ha az egyik kitalálja, hogy elmegy kavicsokon gyalogolni ( Kneipp ) a másik is tuti azt akarja és elkezdik lökdösni egymást. Szóval alig várják, hogy megérkezzünk. Az első alkalommal vezetett túra van a cseppkőbarlangban.
Megnéztük Krisztus arcát, gyermeket szoptató Szűz Máriát és egy angyalt.
Van a világon olyan szakma, hogy cseppkő formációnak nevet kitaláló? Ki lát bele egy földől 40 cm-re kiálló kőbe olyat, hogy Krisztus éppen csinál valamit valakivel. A túrához adnak védő sisakot, mert egyes helyeken guggolva lehet csak átjutni a réseken. Be is vertem a sisakomat rendszeresen mindenhova. A túra utolsó szakaszán egy nagy csarnokba érkezünk, ahol két forrásvízzel teli medencét alakítottak ki a felfrissülésre vágyóknak. Isteni dolog végre friss, hideg édesvízben lubickolni. Egész nap bent vagyunk a barlangban és pancsolunk. Vannak aggasztó dolgok a medencék körül, mint például olyan vezetékek, amelyek valaha lámpában végződtek, de már nincs meg a hozzá tartozó fényforrás, bár amihez tartozik izzó az is kicsit elöregedett már a párás levegőben. Szerencsénkre alig-alig használják ezeket a medencéket a helyiek, mert nekik nagyon hideg a víz. Amíg én a gyerekekkel küzdök a barlangban, addig Zsófi kényelmesen áztatja a lábát a fish spa-ban. Persze mi is felmegyünk lábat lógatni alkalmanként. Ilyenkor kialakul egy harc, hogy kinek a lábán van több hal.
Esetenként Albert belefekszik a medencébe, hogy az egész testét rágják a halak.
Általában abban a helyes uv zöld felsőmben fürdök, hogy ne sokkoljam a helyieket. De itt úgy döntöttem, hogy a hely és az idő is adott, hogy eldobjam a felsőm. Lett is nagy érdeklődés irántam rögtön. Nem értem, miért vagyok ennyire helyi látványosság, talán azt hiszik, hogy én vagyok a szakállas nő? Mindenki lefotóz, meg engem néz. Persze hozzá teszem, nagyon élvezem, hogy minden nő stíről. Nem véletlenül dolgozom olyan kitartóan, hogy ilyen testem legyen! Miután megszokták már a majdnem tökéletes gömbre formázott felső testemet, nyugodtan járkálhatok csak fürdő gatyában. Persze nem fecskében.
A kert egy másik sarkában helyes kis étterem részt rendeztek be, hatalmas trópusi fából készült asztalokkal és a gyarmati időket idéző faragott belső enteriőrrel.
Az étlap egyszerű és annak a fele sem elérhető. Az egyszerűség kedvéért általában tonhalas tekercset eszünk rizzsel ami akkora adag rizs (kb. 50 dkg), így abból elég egy adag négyünknek.
Az egyik sarokban a tulaj berendezett egy sapka gyűjteményt, ahol az általa meglátogatott országok címeres fejfedői találhatóak. Nagy meglepetésünkre ott sorakozott a polcon a “ HUNGARY “ feliratos is.
