Három 20 kg-os bőrönddel, reggelivel és egy külön jeggyel nekem, hogy elférjek, már nem annyira fapados az ár az Air Asia légitársaságnál. Ázsiai körutazáskor érdemes minden repülő utat Kuala Lumpurból indítani, mert innen a legolcsóbb.
Az út kb. 5 óra hosszú Maniláig, közben mindent, ami sűrűbb, mint a levegő, megpróbálják eladni neked.
A manilai NINOY reptér egy elég nagynak mondható reptér és nehezítés képen a Fülöp-szigeteken van.
Egy dologban reménykedtem, hogy megússzuk az átszállást reptéren belül, de sajna át kellett menni egy másik terminálra, ahonnan a filippínó belső járatok indulnak.
Azt a koreográfiát találtam ki itthon, hogy úgy fogunk vonulni mindenhol, hogy a gyerekek mennek előttünk és egy bőröndöt húznak, mi utánuk a két bőrönddel, rajtam még pluszban elöl és hátul is egy-egy hátizsák, hogy négyszer nagyobbnak nézzek ki, mint egy átlagos túlsúlyos európai ember.
Természetesen a gyerekek még akkor sem tudnak egyenesen menni, ha a burkolat vonalát kell követni a földön és közben minden kirakatnál megállnak, vagy csak egymást lökdösik a bőrönddel.
Tök ideges voltam mire megtaláltuk a buszmegállót, ahonnan indult a transzfer.
Hátra ültünk, hogy nehogy összekeverjenek a helyi utasokkal.
A busz nagyon lassan haladt a hihetetlen csúcsforgalomban, de nem kellett sietnünk, mert 6-8 óránk volt az átszállásra.
Arra lettem figyelmes miközben vasaltam az idegrendszerem, hogy egy fekete ruhás fickó a sofőr mellől kiabál nekem. A szemüvegem a táskában maradt, ami a busz hasában zötyögött, így bárgyúan mosolyogtam rá, hogy nem értem sajnos. Mondom Zsófinak, rossz helyre ültünk, vagy kevesebbet fizettünk és a pasas tök ideges rám, valamit nagyon akar. Aztán kiderült, hogy a fickó hittérítő és csak értem/értünk imádkozott, meg a bűnös lelkünkért. Nem tudom honnan látta, hogy bűnösök lennénk, de jelezték, hogy ha pár száz peso-t bedobnánk a közösbe, akkor feloldozást adna minden bűnünk alól. Hát bizony csak egy eü. csomagot loptunk a repülőről, nem éreztem magam nagyon bűnösnek és hát úgy voltam vele, hogy megkockáztatom a rontás levételének elmulasztását. Amikor leszálltunk a buszról és elmentem mellette, még csak nem is köszönt, sőt úgy csinált mintha észre sem venne, pedig olyan árnyékot vetettem rá, mintha beborult volna az ég felette.
