A személyes vagy utazó blogunk írásába elsősorban azért fogtunk bele, hogy a sok élményünket ne engedjük megfakulni és még évekkel később is újra olvasva odavarázsoljuk magunkat a csodálatos kis napsütötte szigetünkre.
Az első bejegyzések inkább csak sima posztok voltak a facebookon, aztán egyre jobban belejöttünk az írogatásba és bevallom, meg is kedveltem ezt az időtöltést.
Az az egyik kedvenc programom, hogy hajnalban, mikor még elviselhető az időjárás a szigeten és a család még alszik, a kávém társaságában újra átélhetek mindent, ami az elmúlt napokban velünk történt és azt leírom.
Aztán mikor álmosan lassan előkerülnek, akkor mindenkinek felolvasom az irományomat és ők is szeretettel meghallgatják. Jókat nevetünk közben és mindenkinek eszébe jut még egy-egy történet. Izgalmas, hogy ki hogyan emlékszik vissza ugyanarra a napra.
Az már csak hab a tortán, ha a mi történeteink másokat is érdekelnek, és ha még tetszik is valakinek az ismeretségi körünkön túl, hát az a legnagyobb elismerés.
Érdekes megfigyelnünk a kultúrák közti különbséget, amit mi európaiak, onnan is a magyarok és a harmadik világbeli filippínók csinálnak.
A filippínók elfogadják a másikat úgy, ahogy van. Azt mondják, hogy nekik semmi közük a másikhoz, ha neki úgy jó, milyen alapon szólna bele az életébe.
Nem érdekli őket a másik nemi identitása és olyannal sem találkoztam, aki a másik vallásában keresett volna kivetni valót.
Nem kérdezik meg, hogy miből élsz és mennyit keresel. Hogyan tehetsz meg ezt vagy azt.
Dolgozgatnak, éldegélnek és elfogadják egymást úgy, ahogy vannak.
Ugyanakkor meglepődök mindig, hogy a több mint ezer éves kultúrával rendelkező Európa közepén álló Magyarország milyen elkeseredett harcot vív azzal a teljesen felesleges és nem is létező démonnal, mint a másság.
Ez a blog, sok különálló, de egymáshoz szervesen kapcsolódó történetnek a láncolata. Végig olvasva fény derül mindenre, még segítséget is nyújt az utazóknak, akik szintén ide szeretnének jönni, vagy a világ egy másik pontjára.
Vágj bele a kalandba!
Üdv, Met!
