Az HBO-n minden nap leadják a Számkivetett című filmet. Szegény Tom Hanks mit össze szenved egyedül egy szigeten.

Nekünk azért annál sokkal jobb a helyzetünk. Össze sem lehet hasonlítani. Egy dolog azonban közös, hogy bármit megszoksz idővel. 

Több mint egy hónapja nincs víz. Valamikor kicsit csöpög az alsó csap, de általában nincs. Borzasztó kimerítő volt a bizonytalanság. Honnan lesz vizünk, ki fog hozni és mikor. Ezzel a dologgal foglalkoztunk minden reggel és este. Sokat veszekedtünk és volt egy pont amikor azt mondtam, hogy ezt nem bírom így tovább. A gyerekeket is megviselte, a bizonytalanság. 

Aztán egyik reggel hiába álltunk vödörrel a kezünkben a csap előtt, nem kezdett el csöpögni. Este sem jött már semmi és a következő nap reggel sem.

És akkor nagyon érdekes dolog történt. Mindenki megnyugodott. Elmúlt a bizonytalanság, nem lesz víz többet. Kocsiba ültünk és elmentünk vízért. 

Másnapra az összes vizes tartályt átrakták a házunk mellé valamiért, így most szinte karnyújtásnyira vannak a tartályok.

Emil is megnyugodott és segített este feltölteni a készleteinket. 

Ma reggelre meg csoda történt. Van víz a csapban. Lehet zuhanyozni, mosogatni és a Wc tartály is megtelik vízzel.

Állok a Wc előtt, Albi tusol. Eltűnődve nézem a pisit, hogy lehúzzam-e, vagy csak öntsem le a tabuval. Mert egy tartály víz 5-7l. Közben Albi folyatja a vizet és élvezi, hogy van, Mert jó dolog, de sokkal több folyik el, mint amennyinek kellene. Így megint nem lesz.  

Tom Hanks is csak kattogtatta az öngyújtót, hogy milyen egyszerű tüzet csinálni vele, miközben napokig küzdött a tűzgyújtással.

Ezt érzem most én is.

Milyen egyszerű a csapot megnyitni és folyatni a vizet. 

Úgy gondolom, ez jó lecke volt nekünk arról, hogy mostantól kicsit jobban tudjuk értékelni amink van. Hacsak olyan egyszerű dolog is, mint a víz. Pedig lehet, hogy a legfontosabb, mégsem törődtünk vele annyit, mint kellene.