Kívülről úgy néz ki az épület mintha valami lepukkant resti lenne. Aztán bentről is! De van egy bája és nem zavaró.

Vagy csak nekem van a szemem előtt rózsaszín köd!

Minden olyan szemetet amit még nem akartak kidobni, – esetleg érzelmi vonzata van a tulajnak hozzá – megtalálható az üzlet körül. Egy wc csésze teleültetve virággal.

Nagy tudomány Amerikában, hogy minden helyhez hatalmas autó parkoló tartozik, így nem okoz gondot a bejáratban parkolni. 

Habár a látvány alapján azt kell, hogy mondjam itt a külcsín nem számít, azért egy alapos takarítás ráférne a vendéglátó egységekre. 

Fantasztikusan koszos bejárati ajtó, piszkos ablakok, megkopott, napszívott feliratok. 

De még ezek az apróságok sem tudják elvenni az emberek kedvét, hogy a Coyote Bluff -ban egyenek.

Olyan sokan akarnak itt kajálni, hogy csak hosszas várakozás után lehet asztalt kapni. Nem is volt baj, hogy várnunk kellett, mert a Big texanban elfogyasztott 30 dkg-os steak meg nem emésztődött meg teljesen.

Belépve a szentélybe a külső falakon felhalmozódott évtizedes kosz simán megtalálható volt bent is. Aranyos kockás asztalterítő ami itt is viaszos vászon. Nem csodálom, mert olyan adagokat adnak, hogy leeszi az ember még a földet is, nemhogy az asztalt.

A bejárattal szemben hatalmas jéggel teli fürdőkádban mindenféle üdítők és sörök várakoznak arra, hogy a texasi melegben megszomjazó vendégek szomját oltsák.

Iszonyatosan pörög a személyzet, de rutinosan kedvesek.

Chili cheese fries-t és Old fashion burgert rendeltünk két hatalmas jéghideg kólával.

Egy tálcányi sült krumpli leöntve chilivel és rengeteg sajttal. A burgerben a hús legalább 20 dkg-os, így azt kellett mondanom, hogy feladom.

Természetesen nem bírtuk megenni, de másnapra tökéletes volt napközben nassolásra.