Malájziába érkezésünk alkalmával az első étkezésünk egy nagy tányér nasi lemak volt.
A magyar „erőspistán” szocializálódott ízlelő szervünket a második falat után már olyan sokk érte, hogy szinte lehetetlennek ítéltem az étel elfogyasztását. A helyieknek nem okoz gondot a csípős ételek fogyasztása, akár reggelire is, de minket megkínzott az ételek fűszeressége. Aztán áttértünk a fokozatosság elvére, és így már apránként adagolva szépen hozzászoktunk Ázsia csípős ételeihez.
Eme őshonos étel a szomszédos, jelentős maláj lakossággal rendelkező területeken, például Szingapúrban, Bruneiben és Dél-Thaiföldön. Indonéziában Szumátra számos részén megtalálható, különösen, Riau szigetek és Medan maláj régióiban. A nasi lemak megtalálható Mindanao Bangsamoro régiójában is, amelyet a filippínó morók készítenek, valamint Ausztrália egyes régióiban, és a Karácsony-szigeten. A tipikus maláj stílusú reggelit elengedhetetlen fogásának tartják. A nasi lemak nemzeti ételként szerepel az ország legtöbb turisztikai brosúrájában és promóciós anyagában.
A Nasi lemakot hagyományosan banánlevélen tálalják.
Mivel a nasi lemak sokféleképpen tálalható, gyakran egész nap fogyasztják.
Hagyományosan a nasi lemakot csípős mártással (sambal) tálalják, és általában különféle köreteket tartalmaz, többek között friss uborkaszeleteket, kis sült szardellákat, pirított földimogyorót és keményre főtt-, vagy tükörtojást. A laktatóbb verzióhoz további alapanyagokat is használnak, például sült csirke, tintahal, kis sült hal, kagyló és kókusztejben és fűszerekben párolt marhahús.