Hogyan élnek a svéd vállalkozók?

Svéd tengerpart
Azért 18 év vállalkozói lét olyan mélyen beeszi magát az ember zsigeribe, hogy nem egyszerű elfelejteni mindazt a sok jót, amit Magyarországon kap az ember a hatóságoktól.

Mert bizony van az a hanyatló nyugat, ahol minden rossz, nem úgy, mint otthon.

Persze vállalkozni mindenhol nehéz, csak van ahol kicsit nehezebb.

Mondjuk például kitalálták a svédek, hogy a kezdő vállalkozónak adnak egy évig vállalkozói segélyt, hogy lehetősége legyen ne rögtön az első, csak a  második évben tönkre menni..
A helyi köjál vagy NÉBIH embere – bár már otthon is egyre emberségesebbek – elmondta, hogyan s mint legyenek a dolgok és ezzel rendben van. Példúl nem igényel 18 nm2-re három kézmosót.

Aztán itt van az a fránya adóhivatal.

Igen tudom, adót fizetni kell, mert abból épül az országunk. Itt kitalálták, hogy ezekből a befolyó pénzekből olyan egyenes aszfalt utat építenek, hogy nem döccen az autó kereke. Még a csatorna fedélen sem, igaz a mérnökök itt nem a kerék nyomvonalba tervezik a csatornákat.

Aztán a kisvállalkozó eldöntheti, hogy milyen fizetési módot szeretne alkalmazni?

Kártyásat, kártyásat és készpénzeset, vagy csak készpénzeset? Mondjuk az utóbbi nagy kapufa, mert mindenki kártyával fizet. Mi QR kódos fizetést alkalmazunk, nincs pénztárgép, csak a telefonon lévő alkalmazással “lepittyented” és kész.

A minap egy idegen ember állt a bolt előtt, mondtam ösztönösen, hogy tuti NAV-os vigyázzanak.

Persze nem volt hatósági személy, itt nem járnak próba vásárolni közpénzen.
Kérdeztem mikor a kis elárusító helységben nagyon kellemes Diana Krall jazz zenét hallottam, hogy hoppá-hoppá Artisjus díj befigyel-e havonta? A válasz meglepő volt, nem.

Hát kezdek én ám teljesen összezavarodni.

Egy ország, ami szembeszállt a COVID19 vírussal, senki nem hord maszkot, – ugyanakkor nem liheg a pénztárnál a nyakamba a mögöttem álló – az utak parádésak, nincsenek közlekedési dugók, nincsenek jelzőlámpák egymás hegyén, hátán, viszont vannak zebrák, ahol megállnak az autósok. A bevásárló áruházakban nincs tömeg. A házak gyönyörűen renováltak. A bankok nem számolnak fel mindenféle kezelési költséget és egyéb bohóckodást. Sőt, úgy adják a hitelt, hogy az a fogyasztónak a legjobb legyen és a bank, mint üzlettárs szál be a hitelbe.
Múltkor megtekintettem a malmői no go zónát. Na, igen az veszélyes volt. Legalább annyira, mint végig sétálni a váci utcában fényes nappal. A házak olyanok, mint nálunk egy lakótelep és a környék rendezettebb, mint a Gozsdu udvar környéke egy egyszerű szombat este.
Szóval bénák ezek itt, nem tudják mi a valódi élet!

Met Supertramp

© 2022 vilaggamentunk.hu

Tárhelyszolgáltató: Tárhelypark