Nekem ez az érzés, majdnem minden tavasszal előjött és a kis családom hallgatta, hogy én vagyok a világ legboldogtalanabb kis motorosa, mert nem dübörög alattam egy nagy vas és, hogy nagyon szeretnék végig motorozni a 66-os úton Amerikában.
Aztán egyik tavasszal a cimborám elrángatott egy motorvezetői tanfolyamra azzal a címszóval, hogy ez is kell a motorozáshoz és végül együtt raktuk le a nagymotor jogsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már a rutin gyakorlás közben egyszer elpereceltem, de ez az aprócska nüánsz csak egy kicsit vette el a kedvem a kétkerekű életmódtól. Rettenetesen beütöttem a sípcsontomat valami kiálló vasdarabba, de mindenkinek azt mondtam, hogy nem is fáj semmim. Belűl ordítottam a fájdalomtól és a percet is elátkoztam, mikor belementem, hogy motorra ültem.
A következő év márciusa is megint a motorozás utáni siralmakkal telt, de már volt jogosítványom, viszont pénzem meg nem.
De elkezdtem gyűjtögetni a motoros holmikat, vettem sisakot, csizmát, bukósisakot és rendszeresen felkerestem a használt motorokat árusító boltokat, hogy melyik paripa állna nekem a legjobban.
Aztán 2008-ban megjött az ihlet, megtaláltam álmaim motorját és még előnyös svájci frank hitelt is kaptam volna rá, semmi nem akadályozott meg abban, hogy boldog motor tulajdonossá váljak. Habár Zsófi mindig megkérdezte, hogy hová fogjuk rakni télen a motort, én nem akartam ennyire előre gondolkodni.
Láttam magam, ahogy bőr ruhában pöfögök végig az óvároson, minden csinos csajra rábiccentek a Ray Ben napszemcsim mögül és mikor megállok egy kávéház előtt, kisrácok rohannak oda hozzám és kérdezik, hogy bácsi felülhetünk a motorodra? Én meg csak az anyukájukra mosolygok, hogy hát persze, a legnagyobb ajándék nekem egy kisgyermek mosolya. Telefonszámot osztogatok és könnyes szemű nők integetnek utánam fehér zsebkendőjükkel, miközben én elmotorozom a lemenő nap sugaraiban.
Végül is sohasem vettem motort, de azért vettem más fontos dolgot svájci frank alapú hitelből, így volt értelme a következő évek szorgos munkájának, hogy visszafizetgessem a lehetetlent.
