Prey Nokor néven Kambodzsa legfontosabb kikötője volt, míg a Vietnámiak el nem foglalták a XVI.században. Szaigon (vietnámiul: Sài Gòn) néven 1954-ig Francia-Indokína, majd 1975-ig, a vietnami háború befejeződéséig Dél-vietnám fővárosa volt.
A települést valószínűleg az I. és a VI. század között, mint halászfalut alapították a khmerek A Funan Birodalom része volt.
Később nagy kereskedelmi központ lett, kínaiak, indiaiak, malájok kereskedtek itt.
A franciák 1857. február 17-én érkeztek a vidékre. 1891-ben megépítették a postát. A városba misszionáriusok érkeztek. 1862. június 5-én Saigon lett Indokína fővárosa. A kaucsuk és a rizs termesztése kezdődött el ekkor.
1941. július 28-án a japán csapatok megszállták Indokínát. 1945. augusztus 19-éig. A Vieth Minh ekkor kezdett el harcolni a Japánok ellen, és 1945. szeptember 2-án Hanoi lett a főváros.
A franciák ellen folytatott indokínai háború (1946–54) nyomán Vietnám két részre szakadt. A déli rész 1949–54 között átmenetileg Vietnami Állam (État du Viêt Nam) néven létezett a Francia Unió részeként, Saigon fővárossal.
1954-től Saigon – genfi konferencia nyomán megalakult –Dél-vietnámi Köztársaság fővárosa volt. A vietnami háború végén, 1975 április 30-án az észak-vietnámi hadsereg és a Vietkong csapatai elfoglalták, azóta az egyesült Vietnam része. 1976.július 2.-án változtatták nevét Saigonról a jelenlegire, Ho Chi Minh észak-vietnami elnök neve után.
Kuala Lumpurból rövid repülési idővel az Air Asia fedélzetén, a kora délutáni órákban érkeztünk meg Saigonba.
A reptér és a hotelünk közötti út, parádésan kaotikus és lassú volt.
Úgy gondoltam, hogy ez a délutáni csúcsforgalom -elmélkedtem a velem utazók nagy bánatára-, de hamar kiderült, hogy ez itt a mindennapi forgalom.
Egy sávban minimum négy motoros egymás mellett, és hosszú sorokban mindenfelé. Milliónyi kis robogó jobbra-balra, tiszta életveszély.
A hotelünk neve APA SAIGON, nagyon tetszett nekem. Vékony magas házikó, egy olyan sikátorban, ahol ha széttárom a karom, hozzáér a falakhoz.
A szobánkban emeletes ágyak vannak, de nem aludni jöttünk, hanem felfedezni a várost. Viszont van meleg víz és még mosni is tudunk!
Reggel vietnámi reggelit készítenek nekünk és annyi kávét ihatunk, amennyit akarunk.
Kora este beültünk egy kis sörözőbe, ahol volt csapolt sör.
Egy éve nem ittam csapolt sört!
