Nagyon klassz buszos céget választottunk. A járművön internet, telefon töltő, kaptunk kis rágcsálni valót, vizet és egy csini vietnámi kísérőt.
Jó szokásomhoz híven, mindent átolvastam a Vietnám-Kambodzsa buszos utakról. Még Puertoban elintéztük az online vízumot, fényképet is csináltattunk és minden papírunkat kinyomtattunk három példányban. Egyet a határon oda kell adni, egy tartalék ha ellopják a cuccainkat és még egy eldugva, ha azt is ellopják.
Vietnámban kilépéskor is kell a vízum.
Az út első szakasza Vietnámon keresztül haladt, kis szűk, autópályának nem mondható, inkább “gyorsforgalmi” utakon.
A kÍsérőnk összeszedte az útleveleket, kitöltetett egy plusz lapot ami a kambodzsai belépéshez kell és mindenkitől legombolt 2-2 dollárt. Ez a határőröknek a nyugdíj kiegészítése, ők is emberek. A vietnámi kiléptetés nem volt több, mint 5 perc, a kambodzsai oldalon vártunk 20 percet, mert pár embernek nem volt vízuma és az kicsit hosszabb idő elkészíteni. Érdekes, hogy online 3 nap, míg a határon húsz perc.
Kambodzsa egy titokzatos hely volt nekem.
Csak azt tudtam róla, hogy népirtás volt ’75-’79-ig. A határ átlépése után pár km-re, döngölt földúttá vált a kis út amin haladtunk, mondtam is Zsófinak, hogy sejtettem. De csak útépítés volt, (sajnálom, megint előítéletes voltam) majd gyönyörű, sima, útjelzésekkel ellátott aszfaltozott úton roboghatott a vidám buszos csapatunk még vagy 6 órát.
Phnom Penh-be koradélután érkeztünk meg, kellemes napsütéses időben.
Nagyon klassz város. Nagy és széles utak, rendezett, díszburkolatos járdák. Zöldellő parkok, tiszta házak. Hé haver, hol van a nyomorúság, a kéregető öregasszonyok!?
Mindenki Lexus-sal és hibrid Toyotával jár, de Grab-en tudsz hívni kis tuk-tuk-ot is. Nagyon jó pofa kis motoros hintók vannak, érdemes velük utazni a városban. 1-2 dollárért elvisznek bárhova.
Ha új helyre érkezünk, első este mindig a helyi gyorsétteremben eszünk valamit. Így letudjuk gyorsan a “kaphatok egy hamburgert” kérdést és nem kell keresgélni, hogy mit, hol, mennyiért. Az itteni gyors kajáldának a neve Lucky burger. Azt kell, hogy mondjam, nem rossz.
Ejnye, no! Kifejezetten jó!
Hamar sötétedik itt is, mint otthon, csak itt 28 fok van télen is, úgyhogy vissza motoros hintóztunk a kis hotelunkba, ahol megint nem volt meleg víz! Mondtam is Zsófinak, hogy ez így nem jó, egyikünk menjen le a recepcióra szólni és Zsófi mondja meg nekik, hogy ez tarthatatlan állapot.
Megmondta és megcsinálták.